Egy Kádár-kocka is lehet fenntartható, egy új építésű társasház pedig szennyező
Elgondolkodtató cikket publikáltak a Másfélfok weboldalán. Lehet hogy egy új építésű épület hiába jól szigetelt, mégis szennyezőbb, mint egy régi, de felújított épület?
A kulcs az életciklus elemzésben van, amely nemcsak az épület üzemeltetési költségét veszi figyelembe, hanem a beépített anyagok kitermelését, gyártását, szállítását és az építés valamint a bontás környezeti lábnyomát is. Míg a régi épületeknél elsősorban az energiahatékonyság hiányából fakad a magas kibocsátás, amit energetikai felújítással jelentősen javítani lehet, addig az új építésűeknél gyakran a beépített anyagok jelentik a fő környezeti-éghajlati terhelést. Egy mai, korszerű lakóház esetén az épület megépítésének üvegházhatású-gázkibocsátása közel megegyezik az 50 év alatt várható energiahasználat (fűtés, melegvíz, világítás és berendezések) kibocsátásaival. Főként a nagy mennyiségben felhasznált beton okoz jelentős kibocsátást: a cementgyártás a globális CO2 kibocsátás kb. 8%-áért felel. Ezért fontos a vasbeton szerkezetek mennyiségét csökkenteni, és új típusú födémeket, szigetelő anyagokat alkalmazni.
A felújításoknál is fontos vizsgálni a beépített anyagok környezeti terhelését: az energiahatékonyság fokozása mellett az is lényeges, hogy miből építünk és milyen anyagokat használunk a felújításhoz, hiszen az anyagok előállítása, szállítása és beépítése is okoz környezetterhelést.
Két hazai esettanulmány (egy új építésű társasház beépített kibocsátásai és egy „Kádár-kocka” felújítása) is megerősíti azt, hogy megfelelő anyagválasztással jelentősen csökkenthetjük épületeink kibocsátásait. A teljes cikket ezen a linken olvashatjátok el.
